Kontrollpontok és az eszköz beállítása – bevált módszerek

Az ideális kontrollpont- és eszközbeállítás bevált módszerei:

1. Tartsa a kontrollpontokat az elrendezési terület szélein, lehetőség szerint a teljes munkaterületet körülvéve
2. Tartson megfelelő szögeket a kontrollpontok között (körülbelül 45°–120°), és tartózkodjon az egymáshoz szorosan összezsúfolódott kontrollpontok mérésétől
3. Használjon legalább 3 kontrollpontot, lehetőség szerint inkább 4–5-öt
4. Részesítse előnyben a stabil és elmozdíthatatlan kontrollpontokat
5. Lehetőség szerint ugyanazon a vízszintes síkon tartsa a kontrollpontokat
6. A prizmarúd álláspont-meghatározáshoz való használatakor próbálja a prizmát a lehető legalacsonyabban, a talajhoz közel tartani
7. Rögzítse a mérőállomást, hogy ne csússzon el és ne rezegjen
8. Adjon hozzá hátrapillantó prizmákat további kontrollpontokként a munkaterület körül

Használjon legalább 3 kontrollpontot:

A mérőállomások esetében minél több kontrollpont áll rendelkezésére, annál jobb. Különösen a HCL esetében képes az eszköz a megmért kontrollpontok alapján kiszámítani a legjobbnak feltételezett mérőállomás-beállítást. Kiszámítja a legpontosabban használható kontrollpontokat, sőt azt is javasolja, hogy mely kontrollpontok lehetnek valószínűleg pontatlanok. Minél több kontrollpontot kell elemeznie, annál nagyobb az esélye, hogy pontos álláspontot talál.

Bár az eszköz mindössze 2 kontrollpont alapján is képes kiszámítani az álláspontot, 3 vagy több kontrollpont esetén a mérőállomás a megmért adatok alapján ajánlást tud adni a legjobb álláspont-meghatározási lehetőségre. Emellett 3 vagy több kontrollpont mérésbe való bevonása segít csökkenteni annak kockázatát, hogy az eszköz álláspontja nem határozható meg, ha valamelyik kontrollpont rejtve van vagy elmozdult.

Részesítse előnyben a stabil és elmozdíthatatlan kontrollpontokat:

Ha kétségei vannak afelől, hogy mely kontrollpontok pontosak vagy pontatlanok, célszerű előnyben részesíteni a stabilnak és elmozdíthatatlannak tűnő kontrollpontokat, például a helyükre rögzített vagy lehorgonyzott kontrollpontokat. Ha ezek pontatlan mérést eredményeznek, valószínűbb, hogy helytelenül vannak berajzolva a CAD-fájlban, vagy helytelenül vannak felcímkézve a projekten belül. Ha az ilyen típusú kontrollpontok nem segítenek az eszköz álláspontjának meghatározásában, szükség lehet a generálkivitelezővel vagy földmérővel való egyeztetésre.

Tartsa a kontrollpontokat az elrendezési terület szélein, a munkaterületet körülvéve:

Minél következetesebben mér olyan kontrollpontokat, amelyek túlnyúlnak az elrendezési területén, annál következetesebb lesz az elrendezés. Ha például a kontrollpontok mérései csak 10 m-re vannak a központi egységtől, nem valószínű, hogy egy, a központi egységtől 30 m-re lévő pont kitűzése nagy pontosságú lesz. A bevált módszer az, hogy a munkaterületet körülvevő, rögzített és stabil kontrollpontokat hoz létre, így ritkán kell azokon túlra kitűznie.

A munkaterületet körülvevő kontrollpontokkal azt is lehetővé teszi, hogy a mérőállomás az álláspont-meghatározás során teljes 360°-os fordulatot tegyen. Egymás után méri meg az egyes kontrollpontokat, amihez lényegében egy teljes kört fordul. A teljes 360°-os fordulat megtétele valószínűleg pontosabbá teszi a pozíciójának kiszámítását.

Tartson következetes vízszintes síkot és 45°–120°-os fordulási szöget a kontrollpontok között:

A vízszintes és függőleges szögek kulcsfontosságú részét képezik annak, ahogyan a mérőállomás kiszámítja a különböző méréseket, különösen a munkaterületen elfoglalt pozícióját. Ha minden kontrollpontot ugyanazon a vízszintes síkon tart, csökkenti a pozicionálási hiba esélyét, mivel a függőleges szög meglehetősen állandó marad a pontok között.

Ezenkívül, ha a kontrollpontok közötti vízszintes szögelfordulásokat 45° és 120° között tartja, nagyobb valószínűséggel kapja a lehető legpontosabb pozíciót. Ennek a vízszintes szögelfordulási tartománynak a fenntartása megakadályozza, hogy a mérőállomás a pozíciót a vízszintes szögek jelentős eltéréseiből számítsa ki. Például az 5°-os és 145°-os szögelfordulásokon alapuló pozíciószámítás nehezebben ad pontos eredményt, mint ha következetes 90°-os fordulatokon alapulna.

Az álláspont-meghatározás során lehetőség szerint tartsa a prizmát a talajhoz közel:

Ha prizmarudat használ az eszköz álláspontjának meghatározásához, az alábbi képen látható módon, fontolja meg, hogy a prizmát a rúd alsó részére, ne pedig a tetejére helyezze. Ha a prizma a rúd alsó részén van, csökken annak a lehetséges hibának a mértéke, amely abból adódik, hogy a rúd nincs függőlegesen a kontrollpontok mérésekor.

Függetlenül attól, hogy a prizma a prizmarúd tetején vagy alján van, ügyeljen arra, hogy a prizmarúd függőleges legyen, különösen akkor, amikor álláspont-meghatározásra használja.

Biztosítsa a mérőállomást elcsúszás és rezgések ellen:

Alkalmazzon kreatív megoldásokat a központi egység rezgésének vagy elcsúszásának megakadályozására. Bár az eszköz saját kalibrálásokat is végez, ha biztos és stabil helyen van a munkaterületen, nagyobb eséllyel őrizheti meg a pontosságot a teljes elrendezési folyamat során.

Adjon hozzá hátrapillantó prizmákat további kontrollpontokként:

Miután az eszköz álláspontját meghatározta, mindig érdemes a Measure and Record alkalmazással további kontrollpontokat bemérni, amelyeket a jövőben is használhat. A hátrapillantó prizmák, például a POA 103 használata nagyszerű módja a következetes munkaterületi kontroll biztosításának. Minél több hátrapillantó prizmát ment el kontrollpontként, annál nagyobb eséllyel mérsékelheti annak következményeit, ha a kontrollpontok a projekt során rejtve maradnak vagy eltávolítják őket.